A szokásos szilveszteri fogadalmak helyett, amiből januárra
általában nem sok marad, idén valami másba kezdek. elhatároztam, hogy leteszem
a középfokú nyelvvizsgát angolból. Ez nem ám olyan kótyagos állapotban tett
ígéret, hanem komoly, és szükségszerű elhatározás.
Tudni kell rólam, hogy lenne egy diplomám, ha ezt a vizsgát
sikerülne megszereznem. Kérdezhetitek miért olyan nagy elhatározás ez?! Hát
nálam valóban nagy dolog, mert én és az angol tanulás az két külön dolog.
Na kezdem az elejéről...
Szóval átlagosnak mondható gyerekkor, átlagos képességek. Angol
tanulás az iskolában 4. osztályban kezdődött. Csoportbontás, 2 csoport. 1.
csoportba a jó tanulók voltak benne, 2. csoport az átlagos, és rossz
magaviseletű gyerek csoportja lett, persze soha sem kimondva. Nem tudom mi
alapján döntik el 3.-os gyerekekről, hogy kinek milyen a nyelvérzéke, de
kíváncsi lennék rá. Ha valaki nem jó matekból, akkor kötelezően angolból is
rossz lesz? Míg a haladó csoportba került a nagyon jó tanár, hozzánk a kevésbé
alkalmas a tanári feladatra.
Nálunk az óra jelentős része a rossz magaviseletűek fegyelmezésére
ment el, addig a másik csoportba tanultak. Más könyvből, és máshogy. Míg ők
8.év végére folyékonyan beszéltek angolul, addig mi örültünk, ha elmakogtunk
egy épkézláb mondatot.
Ezek után persze nem volt kérdés, hogy a szintfelmérőn sem tudtam
úgy teljesíteni, hogy ne ismét a béna csoportba kerüljek. Míg érettségi után
többek a nyelvvizsgára készültek, én örültem, hogy leérettségiztem
belőle.
Főiskola szintfelmérő...de minek? Megmondtam volna én szívesen,
hogy tök hülye vagyok angolból. Na itt végképp semmi nem ragadt rám. A tanár néni
az első két padsorral kialakított, egy remekül működő kérdez-felelek
kapcsolatot, haladtak! Aki hátrébb ült, és nem értette mit akar, az végigülte
az órákat, és megkapta a kreditet érte. Gondolom nem kérdés, hogy én is közéjük
tartoztam. Letettem a főiskolát, óvónéni lettem, vagyis csak lettem volna, ha
meglenne a középfokú c típusú nyelvvizsgám. Kaptam egy oklevelet, amivel nem
megyek semmire. Sokan a fősulin lovárit, meg eszperantót tanultak, és abból
tettek nyelvvizsgát, mert az sokkal könnyebb, mint az angol, de én nem akartam
egy csomó pénzt, meg időt áldozni egy olyan nyelvre, amit életemben többet nem
fogok használni. Szóval 2009-be végeztem a fősulival, aztán babáztam, és most
jött el az idő, hogy összeszedjem magam, és végre szembenézzek életem egyik
nagy mumusával.
Erre a blogra szeretném leírni, hogy haladok, hogyan tanulok meg egy nyelvet. Hátha
így kitartok a nyelvvizsgáig, és talán másoknak is segítség lehet, majd a
tapasztalataim, meg a küzdelmeim.
Ha nekem sikerülni fog, akkor szinte bárkinek. Elkezdtem járni az
ISH Nyelviskolába, ami azért volt szimpatikus, mert heti 1x kell mennem, és nem
a hagyományos módszer szerint oktatnak, hanem egy új módszer alapján, ami
lényege, hogy minél előbb tanulj meg gondolkodni, és beszélni angolul.
Beszédközpontú az iskola, és nagyon intelligens és szimpatikus a
tanár.
Sok reményt fűzök ehhez az évhez, 1 év múlva kiderül mi lesz
belőle...
